Első találkozáskor, fontos kikérdezni az anamnézist, kórelőzményt, hogy feltérképezzük a probléma forrását. Szubjektíven a páciens elmondja, a saját megélt tapasztalatai szerint az eseményeket, majd ezt követi az objektív vizsgálat, amikor a hozott leletekből, képalkotó vizsgálatokból és zárójelentésből alkotunk egy összképet és ezt detektáljuk. Nagyon fontos a jelen panasz pontos és részletes kikérdezése, vizsgálata, mivel meghatározza a kezelési terv felállítását.

Ezután a fizikális vizsgálat következik, amely során komplexen a szervezet egészét figyelve mindig a teljes testet és annak elváltozásait vizsgáljuk, nem csak a problémás területet. Elképzelhető, hogy például a jobb oldali térd fájdalma egy gerincferdülésből eredő aszimmetrikus terhelés következménye, így nem -csak- a térdet kell majd kezelnünk a későbbiekben, de nagy hangsúlyt kell fektetni a gerinc körüli struktúrák szimmetriájának visszaállítására is. Másik nagyszerű példa még, hogy hogyan okoz a derékfájás (beleértve egy kóros fascialánc feszültség) egy későbbi fasciitis plantarist (talpi bőnye gyulladás). Tehát elengedhetetlen a holisztikus és átfogó szemléletű vizsgálati módszer és esetleges rejtett problémák feltárása.

A vizsgálat során elvégzünk még mozgásterjedelem-, izomerő-, funkcionális és speciális teszteket.

Következő fontos lépcső a célok meghatározása, honnan hova szeretnénk eljutni a kezelések során. Érdemes rövidtávú illetve hosszú távú célokat egyaránt meghatározni. 

Mindezek tudatában, teljes képet kapva tudjuk felállítani a fizioterápiás tervet, melyek lehetnek aktív illetve passzív technikák egyaránt. Fontos hangsúlyozni, hogy a terápia egy hosszabb folyamat és az integrációnak időt kell hagyni, érdemes az életmódunkba bevezetni a cél elérése érdekében.