Néhány évnyi kutatás során megtudták, hogy mindannyiunknak van craniosacralis rendszere, amely ritmikusan mozog, amíg csak élünk. Megtanulták, kezükkel is érzékelni ezt a ritmust a test valamennyi részén.
A craniosacralis rendszernek a szervezet teljes működésére gyakorolt hatása nagyrészt annak köszönhető, hogy a rendszer magában foglalja az agyat és a gerincvelőt, valamint az agyalapi mirigyet (hypophysis) és a tobozmirigyet (epiphysis), így jelentősen befolyásolja a belső elválasztású mirigyek működését.
A craniosacralis terápia kiváló eredményeket hozott az endogén depresszió területén is. Arra a felfedezésre jutottak a kutatók, hogy a depressziónak ezt a típusát gyakran váltja ki a craniosacralis rendszer valamilyen problémája. Három helyen áll fenn nyomás ezesetben, így el is nevezték kompressziós hármasnak. A kompressziók az atlanto-occipitalis régióban, a sphenobasilaris ízületben és a lumbosacralis átmenetben jöhetnek létre. Ezek összeköttetésben vannak a dura materrel, így ha bármelyik kompresszió alá kerül, akár egy ütés, vagy trauma következtében az a dura materen keresztül feszültséget okoz és áttevődhet a másik két régióra is. Ez általában akkor alakul ki, ha a glutealis vagy sacralis részt valamilyen trauma/behatás éri. Amennyiben a depresszió oka a fent említett kompressziós hármas, a terápiákat követően azt tapasztalták, hogy a betegek hangulata jelentősen javult.
Az egészséget érintő problémák fő csoportja, ahol a craniosacralis terápia hasznos megoldásokat kínál, a krónikus fájdalom. A krónikus fájdalom sokoldalú és színes kiterjedésben jelentkezik, a test bármely területén felléphet, és bármilyen okból kialakulhat. Egy hosszú ideje fennálló krónikus fájdalom befolyásolja és tönkreteszi a craniosacralis rendszer működését. Amennyiben a testi fájdalom craniosacralis rendszeren kívüli okát helyreállítjuk, ám magát a craniosacralis rendszert nem kezeljük hatékonyan, a fájdalom továbbra is fennállhat. Gyakran ez a helyzet a porckorongsérv műtéttel is, mely során helyrehozzák azt, és ezzel megszűnik a sérült porckorong ideggyökre gyakorolt nyomása, ám a durában lévő rendellenes feszülés ezzel nem szűnik meg. Ezek a fájdalmak származhatnak még hegszövetből, kisízületi diszfunkcióból, rendellenes izomfeszülésből, megduzzadt szövetből, kalcium-lerakódásokból, nem megfelelően gyógyult csigolyatörésből.
A craniosacralis terápia (CST) az osteopathiás manipulatív kezelésből származik, és figyelmes, nagyon gyengéd fasciális tapintási technikákat alkalmaz a szimpatikus idegrendszer fokozódásának csökkentésére a test craniosacralis ritmusának módosításával, valamint a test működésének és önszabályozási képességének támogatására a fizikai és mentális struktúrák ellazításával. A kezelt területek nem csak a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) közötti területeket foglalják magukban, hanem az ízületeket, izmokat, fasciákat, szív- és érrendszeri struktúrákat és szerveket is.
Ennek a rendszernek a kézi tapintásával és manipulálásával az idegrendszer szenzoros, motoros, kognitív és érzelmi folyamatai befolyásolhatók. A CST széles körben alkalmazott megközelítés különböző klinikai körülmények között, felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt. A manuális terápiák közül az érintés minőségével, gyengéd, lassú apró mozdulataival tűnik ki. A terápia igen komplex, hiszen fizikai, mentális érzelmi síkon hat. Fizikai szinten a célja a koponyacsontok szabad mozgásának biztosításával a liquoráramlás normalizálása, a koponyán belüli keringés javítása; az intracraniális membránokban lévő feszültségek oldásával a hormonális egyensúly helyreállítása, a kötőszövetes rendszer lazítása, belső szervek hatékonyabb működésének elősegítése.
